Tőzike

S. Dudás Mária

Kiskertemben napfény árad,

Rég várta már a virághad,

Végre kibújhat a földből,

Előbb halvány, majd kizöldül,

Anya mondja: „őzike”

Nem, mondom ez a tőzike.

Csodás, piciny csepp harangja,

A szárán ülve, úgy csüng rajta,

Bódító, varázs illata,

Mézgyűjtőket odacsalja,

Ha hűs szellő megsimítja,

Sárga porát tovahordja.

Hószín szirmát büszkén tartja,

Őt mindenki megcsodálja,

Illatozva, hófehérbe,

Tavaszt hoz az életünkbe.