Ködös téli reggelen
S. Dudás Mária
Januári szürke, sötét,
Ködös, téli reggelen,
Vágyom a nap melegére,
Sajnos azt most nem lelem.
Csípős, hideg, ilyen időt,
Én nem nagyon szeretem.
Zsebbe dugom, fázó kezem,
Legyen ott jó melegen.
Sapkám alatt nem a téltől,
Oly deres lett már hajam,
Hideg idő ellenére,
Fittnek érzem most magam.
A zúzmarás faágakon,
Néhány cinke megjelen,
Hogy éhségét csillapítsa,
Hideg téli reggelen.
Etetőből fürgén, gyorsan,
Kapkodják a magokat,
Csemegének még vidáman,
Keresnek rovarokat.
Látom őket mily boldogok,
Szívem dobban hevesen,
Eldöntöm, eztán már őket,
Egész télen etetem.
Januári szürke, sötét,
Ködös, téli reggelen,
Rájöttem a kis cinkéket,
Milyen nagyon szeretem.
Álmodozzunk…
S. Dudás Mária
Álmodozzunk, s szebb az élet,
Várnak ránk még új remények,
Csodák mind, keringve szállnak,
Bánatunkban megtalálnak.
Álmodozva szebb az élet,
Vágyak lánggal bennünk égnek,
Éljünk vígan, minden napot,
Remélve a jobb holnapot.
Álmodjunk még szebb jövőket,
Szél fújja el bú felhőnket,
Éltünk egén nap ragyogjon,
Arcunk sokszor mosolyogjon.
Szívünk boldogan dobogjon,
Fájó könnyünk sose hulljon,
Álmodozzunk új reményre,
Lelkünkben így lesz majd béke.
Búcsúzom Tőled
Búcsúzom Tőled, véget ért a nyár
Lehet, hogy többé nem látjuk egymást
Szép volt Veled minden együtt töltött óra
Hajnalban felszállok az első hajóra.
Véletlen találkozás hozott össze minket
Az élet vihara külön utakon, sodort minket
Talán majd egyszer az élet összehoz Véled
Elmeséljük egymásnak milyen volt Nélküled az élet.
2012. 05.08.
Juhász Sándor
Zádori-Molnár Ágoston:
Babits emlékére
(szonett időmértékes verselésben)
Nékem szép ez a föld, mely gyengén átölel Téged,
Ott,hol az édesanyád szült, és hol a Nap reád sütött.
És ott voltál ifjú, s férfi, ki verseket szerzett-
S hő szerelem szívedben vágyó bánatot ütött.
Itt hívott égbe az isteni szózat, s szállt fel a lelked,
S itt hagytál örökül száz és száz gondolatot még...
Általa lettem acélos szívű verselő lélek-
S vágytam a hírnevet áldott esténként epedőn én.
Fátylát bontja a kínzó álmom: sorsomat látom,
Mint ahogyan Néked volt Sophia szép reményű nőd,
Messzire járnak...Nő és képzetem - émelygő lét.
... S Jónás sincs,Ninivék pusztulnak el, Új Város kél,
Agg elméd itt izzott, néma szavad terhe nőtt -
Éled e láng, tüze fájón perzsel majd a világon!
Bordány,2013 október 2-4.
Tőzike
S. Dudás Mária
Kiskertemben napfény árad,
Rég várta már a virághad,
Végre kibújhat a földből,
Előbb halvány, majd kizöldül,
Anya mondja: „őzike”
Nem, mondom ez a tőzike.
Csodás, piciny csepp harangja,
A szárán ülve, úgy csüng rajta,
Bódító, varázs illata,
Mézgyűjtőket odacsalja,
Ha hűs szellő megsimítja,
Sárga porát tovahordja.
Hószín szirmát büszkén tartja,
Őt mindenki megcsodálja,
Illatozva, hófehérbe,
Tavaszt hoz az életünkbe.
Nőkről, Nyíló virágokról
Nők az életünk virágai,
Jövőt, éltet hoz valamennyi.
A családok összetartói,
A szebbik nem fő tényezői.
Míg kicsik, szeretnek, topogni,
Serdülőként nagyobbá nőni.
Így igyekeznek nővé válni,
Majd lányból jó feleség lenni.
Férjjel igaz életet élni,
Bő családot alapítani.
Az utódokról gondoskodni,
Hazának hű Anyái lenni.
Nélkülük lehetetlen élni,
Boldogító velük létezni.
Nagyon fontos őértük tenni,
Velük családot felnevelni.
SL.